Végül is ez már nem élet, azzal nyugtatom magam, mert mással nem igazán tudom. Az utolsó Andaxint öblítettem le vörösborral, de inkább úgy nyelem, mint a cukorkát, mert semmit nem használ. Napok óta ki akar ugrani a szívem a helyéről. Laci elment. Azt mondta, hogy nem bírja tovább,  és azt többször is az orromra kötötte (ököllel), hogy mit nem bír.

Másnap úgy ébredek, hogy mellettem egy ismeretlen test hever. Meglehetősen kicsi farka van, csak remélni tudom, hogy nem röhögtem ki este. Bár a vörösbor kábulatában valószínűleg csak szerencsétlen maszatolás volt az egész és amint ráélvezett a hasamra, én már aludtam is. Legalábbis, ha szerencsés vagyok, akkor aludtam akkor.

Laci azért ment el, mert szerinte én egy kurva vagyok. Ahogy fogalmazott, egy utolsó cafat. Nem tartom magam annak. Vannak, voltak és lesznek is férfiak az életemben, de nem tehetek róla, hogy nekem több jut, mint másnak. Meg hogy nem tudok megállapodni valaki mellett. Aki egész héten rántott húst eszik és akkor is, ha nagyon szereti, vasárnap azért már enne valami mást. Én is így érzek a férfiakkal kapcsolatban. Persze meg lehet engem ezért vetni és valószínűleg ezért nem marad meg mellettem senki, de ahogy mondani szoktam, ezt a testet nem lehet egyvalakire elpazarolni.

De Lacit szeretem. Szerelmes vagyok belé és igen, megérdemeltem, hogy ököllel az arcomba vágjon és megérdemeltem, hogy kimondja, ami mindkettőnk között lebegett, hogy nem vagyok éppen feddhetetlen erkölcsű. De a testiség és a szerelem az ritkán ugyanaz, számomra semmiképp sem lehet egy lapon említeni.

Kár, hogy az emberek nagy része még nem érett meg arra, hogy elválassza ezt a kettőt egymástól. A szerelem olyasmi, hogy amikor először kinyitod a szemed reggel, akkor az Ő képe úszik a szemed elé, akárhol vagy, akárhány fasz volt a kezedben előző este. Ez a szerelem, ez a beúszás. A többi baromság.

Vissza akarom kapni Lacit, mert szeretem. Ha kell megalázom magam, ha kell, akkor hagyom, hogy a hajamnál fogva húzzon végig a nagykörúton, de szükségem van az ölelésére és arra az édeskés illatra, ami a farka körül van. Sosem éreztem még farok körül édeskés illatot. Nem hat a nyugtató és a vörösbor sem mámort ad, hanem szomorúságot. Forog a monitor, gúnyt űz belőlem a villogó kurzor, olyan, mint amilyen én vagyok. Egyszer feltűnik, máskor eltűnik.

Annyi embert tettem már tönkre, hogy nem érdemelnék meg még egy esélyt.

Holnaptól minden megváltozik. Még a legelbaszottabb dolgokat is újra lehet kezdeni, nem?